Egy évvel ezelőtt történt az a felfedezés, melynek következményeként jómagam és néhány szolgálótársam úgy gondoljuk, hogy a dunántúli Velemér temploma, és a hajdúsági Zelemér valaha volt temploma között kapcsolat áll fenn.

Debrecentől kb. 20 km-re található a ma már nem létező Zelemér falu és a törökök által lerombolt templom maradványa. Hajdúböszörmény és Debrecen között a mai napig látható a romos, hiányos templomtorony, mely egy kunhalmon áll, s látványa még így is megragadja az ember figyelmét. A régészeti kutatás feltárta a templom falait, így ma már ismerjük tájolását, illetve építészeti stílusát is meg tudjuk nagyjából határozni. A toronyban láthatók a boltívek maradványai, és a két toronyablak vágata is ránk maradt.

Fotó: Tulipán Tamás

Bár igaz, hogy különleges kisugárzása van már a helynek is ahol e templom áll, és mindenki kellemesen érzi ott magát, különlegessége mégsem ebben áll.

Jómagam sokat foglalkoztam a veleméri templommal, és sok építészeti ötletet merítettem e szent épületből, amikor egy isteni véletlen folytán, építészeti tevékenységeim közben ráakadtam a zeleméri templomra. Nem mintha nem ismertem volna azelőtt a romot – mégis szinte a semmiből ugrott elém a képe, s aztán lázasan kutattam az alaprajza után, mert bizony úgy rémlett nekem, hogy hasonló lehet a veleméri temploméhoz.

Fotó: Civertan
http://files.blogter.hu/user_files/20597/templom/zelemeri-10.jpg

Mint látható, nem teljesen azonos, de valóban a veleméri típusba tartozik egytornyos, egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel ellátott szerkezetével. Fény szempontjából a legfontosabb különbség az, hogy a szentély itt jóval hosszabb a hajóhoz viszonyítva, mint Veleméren. Továbbá a zelemérinek sekrestyéje is van.

Amikor felfedeztem ezen hasonlóságokat, csiklandozni kezdett az a gondolat, hogy hátha fényszentély a zeleméri templom is, ahogyan a veleméri az. Pap Gábornak köszönhetően ma már tudunk erről a világszenzációról. Mint keresztény ember, azt hiszem, a Szent Lélek szállta meg hazánk legfelkészültebb művészettörténészét is, mikor eme nagyszerű felfedezését megtette.

Mivel grafikus vagyok, és sok-sok éve foglalkozom 3dimenziós modellezéssel, és a veleméri templommal kapcsolatosan is végeztem számítógépes ellenőrzéseket, számításokat a magam okulására, nagy lendülettel fogtam hozzá, hogy a zeleméri templomot modellezzem, és aztán megfigyeljem benne a fénymozgást.

Felhúztam a falakat mindössze 1 méteres magasságig, hogy lássam a terét. Beleraktam a veleméri templom szentélyablakát, a „kulcsot”. De hogy tovább folytathassam, ki kellett menjünk, be kellett tájolnunk a templomot, és az alaprajzot pontosan le kellett mérnünk. (Háttérinformációként – a hajó méretei: 10x6,6m; templom teljes hossza: 26m) Ezek után pontosítottam a modellt és a tájolását is belőttem. Megadtam a pontos földrajzi koordinátákat, és elindítottam a Napot, hogy beszéljen nekem.

Emlékszem arra az éjszakára, amikor először láttam, hogy mit művel a Nap ebben a térben.

Mivel ismerem a veleméri fényjátékot, arra számítottam, hogy ugyanazt fogom látni, és akkor nagyon boldog leszek, és feltételezésem igaznak fog bizonyulni – miszerint a zeleméri templom is fényszentély. De nem ugyanazt láttam.

Először is tudjuk, hogy Veleméren a nyári napforduló hajnalán a szentélyablak fényalakja a hajó küszöbét jelöli ki. De Zeleméren nem ez történik. Zeleméren az egész templom küszöbét mutatja meg! A torony küszöbét, a bejáratnál! Érdekes különbség, nemde?!

A torony belső terén gyorsan átrepül, aztán végighalad a hajón, ahogy Veleméren, de aztán érdekes módon lép be a szentélybe. Nem egyszerűen csak belép, és végigmegy a szentély fala mellett, mintegy kijelölve a szentély szélességét… mivel itt a szentélynek van egy kis választó fala, a diadalív lába. Hanem a fényalak egyszeriben, és tökéletesen pontosan felugrik a diadalív belső oldalára úgy, hogy a talpa a földön van, majd átugrik ugyanott a diadalív szentély felőli oldalára. Majd onnan lelépdel a földre és a feje búbjával kijelöli a szentély nyugati sarkát, majd végighalad a szentély fala mellett. Kijelöli a szentély szélességét, ahogy Veleméren, és a fényalak éppen abban a szögben tűnik el, amilyen szögben a mellette lévő fal áll a szentély végében. Nehéz leírás alapján mindezt elképzelni. Sajnos bemutatható képek ez idáig nem készültek a nyilvánosság számára.

Miután a számítógép fényszámításait végignéztem, alig bírtam elaludni az izgatottságtól. Másnap összecsődítettem néhány embert, hogy megmutassam azt, amit én is nehezen tudtam elhinni.

Tulipán László bátyámmal elkezdtük igen komolyan kutatni a zeleméri templomot, Szanics Gyula pedig geológiai felmérésekkel szolgált. Közben kiderült, hogy itt a toronyablak fénye is fantasztikus játékot produkál, illetve nagyjából kezdtük meghatározni a déli ablakokat mind a hajóban, mind a szentélyben. Mivel mindössze alapvonalakkal rendelkezünk, „pálcás emberünk”, Mohácsi Gyula nagy pontossággal tudott bemérni építészeti információkat, melyek a modellezéskor tökéletesen visszaigazolódtak. Velemériek is segítettek a kutatásban, Bakos György igen segítőkész volt, mikor a veleméri alaprajzra volt szükségünk.

Aztán készültek építészeti rekonstrukciók, és a tájolást többször is pontosítottuk. Vizsgáltuk a napfelkeltét, az árnyékok hosszát, irányát, stb. Azonban a kutatási munka még mindig tart, nem vagyunk a végén. Nagy kérdés, hogy mely nap lehet a templom keletelési napja – annak ellenére nagy kérdés, hogy pontosan tudjuk már, hogy mely reggel áll párhuzamosan a Nap a templommal a felkelés időpontjában. A problémát nem részletezném itt. Éppen ezért nagy kérdés még, hogy mely szent tiszteletére épült – bár vannak, akik nagyon gyorsan és könnyen válaszoltak ezekre a kérdésekre; szerintünk ez nem ilyen egyszerű.

Mindenesetre egy idő után felfigyeltünk azokra a körülményekre is, minthogy milyen nagy hasonlóság van a Velemér és a Zelemér falunevek között, továbbá, hogy mindkét falu esetében, a templom kissé elkülönítve áll a jelenlegi településtől. Érdekes, hogy mindkettő valóban működő és nagyszerű fényszentély lehetett, mégsem nagyvárosban, vagy egyházilag jelentősebb településen építették őket. Mindkét templom meglehetősen egyszerű, és építészetileg jelentéktelennek tűnő épület – mégis csodálatos produktumát őrzik az ősi magyar műveltségnek és szeretet-vallásnak, vagy fény-vallásnak.

Meg kell említenünk, hogy Zelemér múltját vizsgálva hamar rátalálunk a mellette közvetlen elterülő régi Etelakára. Több kutató arra a következtetésre jutott, hogy ez a hely Eteléről, azaz Atilla királyról kapta nevét, akit az összes létező magyar hagyomány és feljegyzett magyar történelem a magyarok első királyának ír és tart. (Hogy mióta nevezi a tudomány Szent Istvánt első királynak, már más kérdés. Az biztos, hogy az első, Szent Koronával megkoronázott árpád-házi király Szent István volt. De az még korántsem azt jelenti, hogy a magyarok első királya volt.) Tehát Zelemér fontos helyszín lehetett a magyar ősiség szempontjából, ha Atilla király itt élte életének egy szakaszát – egyesek szerint: itt nevelkedett.

Tehát Zelemér hagyományai nem csupán egy romantikus templomrom látványáig terjednek. A fényszentély megléte egy igen komoly, kifejezetten „magyar keresztény” öntudatú közösséget feltételez ebben a térségben, akik az Isten imádatára a Nap által kijelölt módon építettek szentélyt, szent ősök sírja fölé kunhalomra, a nagykirályról elnevezett vidéken.

Egyben most már biztosak lehetünk: ugyanolyan hitű magyarok laktak Zeleméren, mint Veleméren.

Tulipán Tamás

Debrecen, 2007. december 5.

Veleméri templom alaprajza: