A késő román és kora gót építészeti stílus jegyeit egyaránt magán viselő épületet Aquila János 1377. körül készült freskói tették világhírűvé. Öt településen maradtak fenn munkái (Veleméren kívül Szlovéniában Mártonhelyen és Bántornyán, Ausztriában pedig Fürstenfelden és Radkersburgban). A templom az országúttól kicsit távolabb, a falu délkeleti szélén, a temető közelében található. Tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy melyik portán lehet átvenni a kulcsokat. Az elragadó, XIII. századvégi, késő román-kora gót temploma távol az országúttól, (ma Paprétnek nevezett terület) az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban. A reformáció helvét irányzatához csatlakozott tájban a XVII. század elején e templom is a reformátusok használatába kerül.Nemcsak a szentek tiszteletét, de képzőművészeti ábrázolásukat is elvetik: a faliképeket az országos gyakorlatnak megfelelően lemeszelik. III. Károly intézkedéseiben jelentkező XVIII. századi rekatolizálás 1732-ben ugyan visszaadja a templomot a katolikusoknak, ámde a község népe kitart protestáns volta mellett.

Aquila János (14. sz. második fele): festő. Az ausztriai Radkersburgból származott s a Dunántúl Ny-i részén működött. Freskósorozataiból ítélve feltehetően nagyobb műhely vezetője volt. Olaszos stílusa a dél-tiroli festészettel is mutat némi rokonságot. 1378-ban készítette a veleméri templom töredékesen megmaradt bibliai jelenetsorát, amelynek egyik alakjában önmagát ábrázolta. 1383-ban a bántornyai templom falképsorozatát készítette, 1392-ben a mártonhelyi templom falképeit festette. A mártonhelyi templom szentélye zárófalának felső mezőjében ismét megfestette önarcképét. Itt, a D-i szentélyfalon olvasható a felirat is, melyen a művész megnevezi önmagát. M. Három királyok vonulása, Utolsó vacsora (veleméri templom); László-legenda töredék (bántornyai templom); Márton legenda, Szent György (Mártonhely).

Előzmények:
Vizsgálataink két irányból indultak a címben jelzett téma felé: időrendben haladva először a téridő-gráf, majd Velemér irányából. Jó fél évtizeddel ezelőtt egy képzőművészekből, építészekből, művészettörténészekből és műszaki értelmiségiekből álló kis munkaközösség elkezdett foglalkozni azzal a gondolattal, mi lenne, ha a kultuszok térben, illetve időben kibontakozó csomópont-erővonalrendszereit egységes egészként az oszthatatlan téridő kontinuumban vizsgálnánk, és mint téridő gráfokat próbálnánk leírni őket. Ismertük a feladat megoldására irányult korábbi kísérleteket (hogy csak a legismertebb neveket említsem, a francia A. Leroi Gouthan, az angol Norman Lockyer, A. Thom, a német Rolf Müller, Marius Schneider, az amerikai Geral Hawkins, a szovjet L. F. Zsogin, G. K. Vágner, B. A. Rübakov stb.), s hamar tisztába jöttünk azzal is, hogy ilyen irányú vizsgálódásainkkal nemigen számíthatunk népszerűségre egyetlen mai, "jegyzékbe vett" szakterület képviselőinek körében sem. (Vö. M 1975/3., 45-47. o., továbbá Művészettörténeti Értesítő 1976/2., 127-138. o.) Ez persze nem riasztott vissza bennünket a vizsgálatok folytatásától.

A XIII. század végén épült, a késő román és kora gótikus stílus jegyeit egyaránt magán viselő épületet Aquila János 1377 körül készült freskói tették világhírűvé. Szentély északi oldalán gótikus fülke is látható.
Aquila János freskói
Aquila Jánosnak öt településen maradtak fenn munkái: Veleméren kívül Szlovéniában Mártonhelyen és Bántornyán, Ausztriában pedig Fürstenfelden és Radkersburgban. A templom az országúttól kicsit távolabb, a falu délkeleti szélén, a temető közelében található. A freskók egy része az elmúlt évszázadok folyamán megsemmisült. A XIX. század második felében Gózon Imre és Rómer Flóris hívta fel a figyelmet az akkor nagyon rossz állapotban lévő templomra és az ott található falképekre. A szentély freskói közül, ha töredékesen is, de jól felismerhetők az evangélisták jelképei (oroszlán - Márk, sas - János, angyal - Máté, ökör - Lukács). A szentély északi falán felfedezhető Aquila János önarcképe is. A szentély ablakmélyedése virágokkal, növényi ornamentikával díszített; felül van Veronika kendője Jézus képmásának lenyomatával. A diadalív szentély felőli oldalának csúcsában helyezkedik el a hármas kör, a Szentháromság szimbóluma. A diadalív külső falának középpontját az ítélkező Krisztus foglalja el, tőle jobbra és balra a jó és rossz cselekedetek szimbolikus ábrázolásai láthatók. Alul egyik oldalon a Kálvária-jelenet, a másik oldalon Szent Anna Máriával és a kisdeddel. A hajó északi falán a Háromkirályok vonulása, Szent László és Szent Miklós alakja található. A déli fal freskóiból csak töredékesen maradtak fenn részletek. A nyugati falon a köpönyeges Madonnát és a Mennyei Jeruzsálemet ábrázoló falképeket festette meg a művész. A templom külső falán a bejárattól jobbra a Szent Kristóf-ábrázolásnak csak a nyomai látók.